Depresszió Japánban:

Mindannyiunknak vannak olyan időszakai, amikor levertnek érezzük magunkat, vagy mintha semmi sem menne jól. De mi van akkor, amikor nem tudjuk lerázni magunkról ezeket az érzéseket? Bár nehéz lehet bevallani magunknak – vagy másoknak -, hogy depressziósnak érezzük magunkat, fontos, hogy felkeressük és segítséget kérjünk.

Di* két iskoláskorú gyermek dolgozó anyukája, és hozzászokott ahhoz, hogy állandóan úton van. Három évvel ezelőtt a szokásosnál is több dolga akadt: a legidősebb gyermeke elballagott az általános iskolából, és a szülői munkaközösségben a ballagási bizottság egyik tagjaként vállalt feladatokat, ráadásul japán anyósa egészségügyi problémákkal küzdött.

“Valahogy átvészeltem mindezt, aztán néhány héttel később, miután a dolgok megnyugodtak, azon kaptam magam, hogy darabokra hulltam” – emlékszik vissza. “Ültem és sírtam minden ok nélkül, és az ágyban akartam maradni. Nem akartam kimozdulni, és hazudtam a munkahelyemnek, hogy beteg vagyok. Nem akartam emberek között lenni – még a saját családom és közeli barátaim között sem.”

Di értetlenül állt az érzései előtt: “Úgy éreztem, hogy buta vagyok, mert nem volt semmi, ami miatt szerencsétlennek kellett volna lennem. És mégis rendkívül boldogtalan voltam.”

Tünetek megértése

Di a depresszió számos tipikus tünetét mutatta. Selena Hoy, a TELL Outreach koordinátora szerint: “A depresszió néhány jele a lehangolt vagy ingerlékeny hangulat, az öröm vagy az érdeklődés elvesztése olyan tevékenységek iránt, amelyek korábban érdekeltek, a bűntudat vagy az értéktelenség érzése, az emberektől vagy a társadalomtól való elvonulás, az alvási nehézségek és az étkezési szokások megváltozása, valamint az energia vagy a motiváció hiánya.”

Hoy kollégája, Vickie Skorj, a TELL Lifeline igazgatója hozzáteszi: “A depresszióval együtt jár az is, hogy öngyilkossági gondolatok is felmerülnek, hogy úgy érzed, mindenben kudarcot vallasz, hogy a dolgok soha nem lesznek jobbak, hogy teher vagy, és másoknak jobb lenne, ha nem lennél itt. Mindenki számára, aki depresszióval küzd, ezek a gondolatok nem racionálisak vagy valósak, ez a betegség beszél belőle, és támogatással és kezeléssel jobban lesz. A depresszió tüneteinek megismerése különösen fontos a nők számára, akik genetikailag érzékenyebbek a betegségre a hormonszintjük változása miatt, különösen a pubertás, a terhesség és a menopauza idején.”

“Úgy éreztem, hogy buta vagyok, mert nincs miért szomorúnak lennem. És mégis, rendkívül boldogtalan voltam.”

Az utóbbi években a média Japánban elkezdte tárgyalni a gogatsu-byo vagy “májusi betegség” jelenségét. Ez arra a depresszióhoz hasonló hangulatra utal, amely májusban, az Aranyhét szabadsága után az irodába vagy az iskolába való visszatérés után sok emberen eluralkodni látszik. Az április mozgalmas és izgalmas időszak Japánban, amikor a gyerekek új osztályba lépnek vagy új iskolát kezdenek, a felnőttek pedig új munkahelyet vagy új pozíciót kezdenek. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy alkalmazkodjon az új szokásokhoz, az új barátokhoz vagy kollégákhoz, és talán még az új otthonhoz is. Amikor azonban eljön a május, és már alkalmazkodtak az “új hétköznapokhoz”, a valóság beköszönt, és rájönnek, hogy a dolgok talán mégsem olyan jók, mint gondolták.

“Ez a Japánban élő külföldi közösséget is érintheti, bár nem mindenki követi az április-március ciklust, így ez változó. Az azonban igaz, hogy a változások vagy felfordulások idején gyakran annyira elfoglaltak vagyunk, hogy lépést tartsunk a változásokkal, hogy a depresszió vagy az elégedetlenség nem ér utol minket, amíg nincs időnk belerázódni az új helyzetbe” – mondja Hoy.

Visszatekintve Di most rájött, hogy ez hasonló volt az ő helyzetéhez. “Egy nagyon hektikus időszak után, amikor a végsőkig hajtottam magam, a testem és az elmém mintha azt mondta volna: “Elég volt!”, és ekkor tört rám a depresszió.”

A váratlan változások is okozhatnak

Priya* egyedülálló nő, aki olyan versenyhelyzetben dolgozik, ahol a férfiak száma háromszorosa a nőkének.

“Szerettem a munkámat, és általában jól érzem magam a tempóban. Másrészt viszont nagyon becsülöm a barátaimat és a hétvégi szabadidőmet, ami segít egyensúlyt teremteni” – mondja. Megrendült, amikor a legjobb barátnője, egy másik külföldi nő tavaly márciusban bejelentette, hogy elhagyja Japánt, és visszamegy a hazájába.

“Magamban tudom, hogy ez kockázatot jelent minden olyan barátságnál, amelyet más külföldi emberekkel kötök itt. Bármelyikünk bármikor dönthet úgy, hogy elhagyja Japánt. Mégis, ez egy nagy sokk volt” – osztja meg Priya.

“Eléggé elszigetelődtem, és azt gondoltam, minek is próbáljak barátságokat kötni”. Amikor nem dolgozott, a társaságkedvelő fiatal nő a kis lakásában találta magát meghúzódva. Végül a munkahelyi teljesítménye is romlott, és a vezetőjének figyelmeztetnie kellett, hogy javítson a teljesítményén.

A TELL munkatársai, Hoy és Skorji szerint egy másik országban és kultúrában élés súlyosbíthatja a depressziót.

“Az új helyre költözés gyakran azt jelenti, hogy elveszítjük a támogató rendszereink egy részét, és időbe telik, amíg újakat építünk ki. Az új kultúrához való alkalmazkodás arra is késztethet, hogy megkérdőjelezd az értékeidet és elképzeléseidet arról, hogy hol a helyed a társadalomban. Ezeket a változásokat nehéz véghezvinni. A nők pedig néha kísérő házastársak, a munkakörnyezet által biztosított beépített szociális és támogató rendszerek nélkül. Ez elszigetelő lehet” – mondja Hoy.

“Mindenki számára, aki depresszióval küzd, a gondolatok nem racionálisak vagy valósak, ez a betegség beszél, és támogatással és kezeléssel jobban lesz. – Vickie Skorj, a TELL Életvonal igazgatója

Japán különösen nagy kihívás lehet a külföldi nők számára.

“Azon külföldi nők számára, akik a munka miatt költöznek Japánba, kihívást jelenthet a vállalati Japánban való munkavégzés, még a nemzetközi vállalatoknál is. Jelenleg Japán a 140 ország közül a 114. helyen áll a nemek közötti egyenlőség tekintetében. Nagy az esélye annak, hogy akár munkavállaló, akár otthonmaradó partner, nőként egészen másképp fogja megtapasztalni az életet Japánban, mint egy külföldi férfi” – mutat rá Skorji.”

Hoy néhány hasznos tanácsot ad, amit érdemes szem előtt tartani a gyógyszerekkel kapcsolatban.

“Mi (a TELL-nél) hiszünk abban, hogy a gyógyszeres kezelés fontos és szükséges néhány ember számára, és hogy életeket menthet. De a gyógyszeres kezelés kísérő életmódváltás és gyógyszeres kezelési technikák nélkül nem biztos, hogy nagyon hasznos. A gyógyszeres modell valószínűleg azért elterjedt Japánban, mert a Nemzeti Egészségbiztosítás fedezi, míg a legtöbb beszélgető terápia nem.”

A felkeresés fontossága

Mind Di, mind Priya eleinte vonakodott megosztani érzéseit másokkal, mert féltek, hogy gyengének tűnnek, de szerencsére egy gondoskodó barát mindkét nőhöz odanyúlt. Di esetében egy japán barát és anyatárs gyengéden felvetette, hogy Di nem önmaga, és hasznára válhatna, ha felkeresne egy egészségügyi szakembert. Di felkeresett egy szimpatikus orvosnőt a környéken, és megbeszélték a dolgokat. Miután kapott néhány gyógyszert, hogy megnyugodjon, Di meg tudta osztani az érzéseit a férjével és a gyerekeivel, és kérte a támogatásukat.

“Azóta azt tapasztaltam, hogy több külföldi és japán barátom is hasonló dolgon ment keresztül” – mondja Di.

“Elhallgatjuk az érzéseinket, mert félünk… mitől? Hogy bevalljuk az embereknek, hogy nem vagyunk szupernők? Tényleg szükségünk van arra, hogy megosszuk egymással, mert a megosztáson keresztül tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.”

Priya megnyílt egy nőnek a köréből, aki a hazájából származik és régebb óta van Japánban.

“Elmondta, hogy ő is nehéz időszakon ment keresztül, ami megkönnyítette számomra, hogy beismerjem, hogy nem boldogulok” – mondja Priya. Végül szakszerű angol nyelvű tanácsadást kapott, és kivett egy kis szabadságot, hogy hazamenjen és meglátogassa a családját, hogy újra összeszedje magát. Újra elkezdett kimozdulni és élvezni a társadalmi tevékenységeket, de arra is ügyel, hogy csak magára is szakítson időt.

“Az érzéseinkről hallgatunk, mert félünk… mitől? Hogy bevalljuk az embereknek, hogy nem vagyunk szupernők?”

Mi van, ha aggódik egy családtagja vagy barátja miatt?

“Kérdezd meg őket, hogy vannak. Mondd meg nekik, hogy észrevetted, hogy mostanában másnak tűnnek. Legyen kész meghallgatni, de ne próbáljon meg mindent maga megoldani vagy kezelni” – tanácsolja Hoy. “Segítsen nekik forrásokat és utalásokat találni – ha depressziósak, túlságosan megterhelő lehet számukra, hogy ezt maguk tegyék meg.”

Haszonforrások a nemzetközi közösség számára

Az alábbi lista nem teljes, de olyan szakembereket tartalmaz, akiket más külföldi nők hasznosnak találtak. Fontos, hogy olyan szakembert és tervet találjon, amely megfelel az Ön számára, ezért ne habozzon kapcsolatba lépni, és megnézni, milyen források lehetnek az Ön helyzetének megfelelőek.

• TELL Japan

A TELL több mint 45 éve segíti a külföldi közösséget Japánban. A Lifeline-t a 03-5774-0992-es telefonszámon hívhatja naponta 9 és 23 óra között, ahol ingyenes, anonim, előítéletektől mentes, angol nyelvű telefonos segítséget kaphat. Ha valamilyen folyamatban lévő problémája van, a TELL Counseling és a Nemzetközi Mentális Egészségügyi Szakemberek Japánban (IMHPJ) tud segíteni. Végül a TELL Outreach különböző tevékenységeket, előadásokat és képzéseket biztosít iskolák, vállalatok és a közösség számára a mentális egészséggel kapcsolatos különböző témákban.

• IMHPJ (International Mental Health Professionals Japan): Japánban működő angol nyelvű terapeuták országos listája és profiljai.

• Tokyo International Psychotherapy: Main Office (Shibuya): www.tiptokyo.com | Futako-Tamagawa Office: www.tip-nikotama.com

• British Counselling Kansai (Osaka/Kobe/Kyoto)

Végül az online tanácsadás is egy lehetőség manapság. Ez a szolgáltatás ajánlott.

Olvassa el ezeket a cikkeket, ha az alábbi problémák bármelyikétől szenved:

• Szülés utáni depresszió
• Bullying
• Törés
• A Japánból távozó barátok
• Megfogdosnak a vonaton

*A neveket a magánélet védelme érdekében megváltoztattuk.