Tudósok felfedeztek egy borostyánban konzervált dinoszauruszfarkat

Tudósok felfedezték egy 99 millió éves dinoszaurusz farkának borostyánban konzervált töredékét (csontok, szövetek, tollak és minden). A borostyánmintát már ékszernek csiszolták, amikor a tudósok felfedezték, hogy egy nagyobb kincset is rejt: az első borostyánban konzervált dinoszaurusz-tollakat. A kutatók úgy vélik, hogy a farok egy fiatal coelurosaurustól, egy veréb méretű dinoszaurusztól származik.

Mike Benton professzor, a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmány társszerzője a BCC-nek elmondta: “Elképesztő látni egy dinoszaurusz farkának minden részletét – a csontokat, a húst, a bőrt és a tollakat -, és elképzelni, hogyan akadt bele a farka a gyantába, majd feltehetően azért halt meg, mert nem tudta kivergődni magát.”

Cheung Chung-Tat

A dinoszauruszminta nyolc csigolyát örökít meg egy hosszú, vékony farok közepéből vagy végéből. Ellentétben az őskori (és a modern) madarakkal, amelyeknek egy sor összenőtt farokcsigolyájuk van, amit pygostyle-nak neveznek, a dinoszauruszok farkának csuklós csigolyái voltak. A dinoszauruszok tollainak középső tengelye is gyengén definiált, ami azt jelenti, hogy a tollak valószínűleg inkább díszítésre szolgáltak, mint repülésre. A kutatók szerint, ha ennek a dinoszauruszfarknak a teljes hosszát ugyanolyan típusú tollak borították volna, a dinoszaurusz “valószínűleg képtelen lett volna a repülésre”.

A borostyánmintát egy bányában fedezték fel az észak-mianmari Hukawng-völgyben, egy olyan területen, amely valószínűleg a kréta időszakból származó állat- és növényvilág gazdag változatosságát tartalmazza, amelynek nagy része borostyánban maradt fenn. A borostyán nagy darabjait a bányászati folyamat után gyakran összetörik és ékszerré alakítják, de a tudósok továbbra is reménykednek abban, hogy teljesebb példányokat fedeznek fel, talán olyanokat, amelyek megmutatják, hogyan helyezkedtek el a tollak egy egész dinoszaurusz testén, vagy olyan lágyszöveti jellegzetességeket vizsgálnak, amelyek általában nem maradnak meg.

(via National Geographic / BBC)