Anthelme Brillat-Savarin

A családi hivatását, a jogot követte. A harmadik rend képviselője volt az 1789. évi főrendiházban, de a terror idején menekülni kényszerült az országból, és Svájcba, majd az Egyesült Államokba ment. 1796-ban visszatért Franciaországba, és Napóleon konzulátusa idején a kasszációs bíróság bírája lett. Számos jogi és politikai gazdaságtani művet publikált, mielőtt 1825-ben megjelent a gasztronómiáról szóló munkája, teljes címe: Physiologie du goűt, ou Méditation de gastronomie transcendante, ouvrage théorique, historique et à l’ordre du jour, 8 kötet (“Az ízlés fiziológiája, vagy elmélkedés a transzcendens gasztronómiáról, elméleti, történelmi és programozott mű”). A könyv kevésbé a konyháról vagy a konyhaművészetről szóló értekezés, sokkal inkább egy szellemes kompendium véletlenszerű fecsegésekből és előírásokból, mindenféle anekdotákból és megfigyelésekből, amelyek fokozhatják az asztal örömeit – és csak alkalmanként kínál receptet. A könyv a 19. században több kiadást ért meg, és 1884-ben fordították le angolra.